Baleset

Békésen éltünk a szüleimmel. Egyik nap elhatározták, hogy meglátogatjuk az unokatestvéreimet Parisban. Boldogan, izgatottan szálltam be a kocsiba, hogy újra láthatom őket, de hosszú út várt ránk. Már sötét volt, amikor anyukám megkért, hogy keressem elő az útleveleket. Sokáig vacakoltam a megkeresésükkel mikor anyukám ideges lett és hátrajött megkeresni a leveleket.. 'Hát igen ő egyből megtalálta azokat'. A könyvem amit akkor olvastam leesett az ülés alá. Mögöttünk jött egy részeg sofőr... belénk hajtott hátulról. Soha nem fogom elfelejteni azt a látványt, hogy az üveg kitört és megsebesítette anyám fejét.. Én még mindig ott lapultam az ülés mögött, mikor az autó felborult és belezuhant az erdőbe. Mikor a mentők és a tűzoltók helyszínre értek a zajtól magamhoz tértem de körülöttem minden tiszta vér volt. A mentők beemeltek a mentőautóba és kétségbe esetten csak azt tudtam mondani: 'Hol vannak a szüleim?!' Az egyik mentős megszólalt aki a nyugtatót adta be nekem: -M-m-eghaltak..,már nem tudtunk segíteni rajtuk sajnálom..! -Nem... NEM halhattak meg.. A mentős szomorúan nézett rám mielőtt megszólalt -Mivel még kiskorú vagy kell valaki aki a gondodat viseli. Van bátyád, nővéred, nagynénikéd vagy esetleg nagybácsikád? Ekkor eszembe jutott, hogy a bátyám akit 5 éve nem láttam 20 éves.. Nekem már csak a bátyám maradt.. de ő hozzá nem akartam menni mert régebben lelkileg megsebzett. Nem volt más választásom mert különben árva házba küldtek volna 18 éves koromig. - A bátyám aki 20éves. -A nevét a lakcímét és a telefonszámát megtudhatnám?? - I-igen.- és a telefonomra mutattam ami ott hevert a padlón. Amíg kereste a férfi a telefonszámát a telefonomban addig elmondtam a nevét és a lakcímét. Megérkeztünk a kórházba... (folytatom ha tetszik..:) ) Blogom szereplői: Megan Ryan, 16éves. Londonban lakik. Röplabdázik. Donat Ryan, 20éves Manchesterben lakik. Rendőrnek tanul. Stella Montoje, 19éves. Manchesterben lakik. Donat barátnője. Jennifer Stoon, 16éves. Londonban lakik. Megan legjobb barátnője.